• Ti írtátok

    Versek – tőletek

          álmomban súlytalanul szárnyaltam, mígnem egy csendes kis szigetre találtam. a gondok már rég elhajóztak, nem túl sokat filóztak. a csontjaim kardként döfték át a bőröm, mint porcelánbaba ültem ott a tengerparti kövön. süvített a parti szél, kezemen előtűnt egy újabb kékes ér. akár egy festmény-alany, figyeltem a vizet mozdulatlan. gerincem csipkeként ütött át az éjfekete leplen, amit viseltem azon az álom-reggelen. halott lélek tükrévé vált e törékeny test, ami magán már csak a feketét tűrte meg.       uszály levetném az uszályom, hisz felemészt, húzni ezt a földön túl nehéz. de nem tehetem, hisz részemmé vált, és az is marad egy életen át.   K.K.  …

    Versek – tőletek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial